Óda
a szerelmhez. Látod
fönt az eget? Nincsenek csillagok.
Talán, még egy van!Vajon kinek ragyog?
Emlékszel,kedvesem mikor fönt az égen:
Csak nekünk ragyogtak,és én nagyon
féltem.
Tudod mitől féltem?Hogy elveszítelek.
Hogy majd sötét felhők borítják
az eget.
Te nem féltél soha,mostmár megértelek.
Mert Te nem szerettél, csak
én szerettelek.
Azt írtad egyszer,hogy fogod majd kezem:
És csillagokat
nézünk együtt szerelmesen.
Én hittem szavadnak, mert nagyon szerettelek.
Nem
hittem, mással is kémleled az eget.
Hogy szabad akarsz lenni,megértettelek.
Már
látom,hogy felhők borítják az eget.
És már tudom! Többé nem lesznek csillagok.
De
ott, még az-az egy, talán Neked ragyog.
Nem kérem szívedet szívemért cserébe.
Szeressen
mást is,áldjon Isten érte.
Elengedem kezed,de nagyon féltelek:
Hogy egyszer
valaki megsebzi szívedet.
Nem kérek hát mást, add nekem cserébe.
Amit dédelgetek
immáron egy éve.
Had fogjam meg kezed egyszer utoljára.
Hogy ha Isten szólít,emlékezzek
rája.
Aztán elengedlek de utadta járva
Mindig legyen vélled Istennek áldása. | Istennek
Áldása.......
Oly sokat vártam arra,hogy így
legyen.
Hogy éjjel is napot láthassak az egen.
Lelkem úgy
szárnyal,s a szívem úgy dobog!
Egész testem érzi
azt,hogy boldog vagyok.
Hát megosztom vélled,elmondom
örömöm.
Amit ma mondtál,azt nagyon köszönöm.
Te
vagy a szívemnek minden dobbanása...
És talán Istennek,
egyetlen áldása.
Rávezetett Isten ama hosszú
utra.
Mely uton végig kísérsz te,és az áldása.
Nyújtottam
kezem, szóltam segíts kérlek!
És te elém
jöttél,s elindultam vélled.
Volt ezen az úton,öröm
és bánat....
De én fogtam kezed,s mentem utánad.
Fogjad
hát kezem,örökké míg élek.
Mert ha nem
vagy velem,akkor nagyon félek.
Tudom lesz utunkon még
öröm,és bánat....
De én fogom kezed,és
megyek utánad.
Mert kezed,és kezem egyszer összefonta..
Gyémánt
fonalával Istennek áldása.
Esõcsepp |