vissza a fõoldalhoz
vissza a szerelemversekhez
Váraljai Kiss József
Kék álmok
Csak mesélnék neked
kéket kék hegyet
suttognék neked rétet
és kacagó kék szelet
Madarak kék röptét
dalolnám el neked
búzavirág sziromágyon
kéket ölelnék kék eget
Verset írnék neked
vöröset kékeket a
világ minden kékjét
álmot és életet
De fakó kékjeimért
kék tüzet adj nekem
a királyi kéket add
halálos kék szemed
Váraljai Kiss József
Szülõfalumban
Szerelem szerenád
szénaillat búzamezõk
zörgõ kukoricaszár
virág füttyös Mecsek
elhagyottan ódon
csókos búvóhelyek
Váralja dombjai
bolyongok köztetek
Biccent mereng a
múlt magam vagyok
némán sikít a csend
hát én is mélyen
hallgatok és elnézem
anyám udvarában
mint kergetõznek
a susogó glottgatyás
lila hajnalok
Váraljai Kiss József
Talán hazaérek
Vége a játéknak,
hazamentek a játékmesterek.
A zsetont a kassza fizeti,
táncosnõ farát a sarokban
markolja valaki,
a pulton szemez velem
egy konyakospohár.Még egy konyakot fõúr!
Fölhajtom, fizetek, mögöttem
ajtó csukódik szelíden és
magába ásít az éj.Sétámon egyedül vagyok,
társaim sudár villanyoszlopok.
Feslett cipõm nyeli a bûzös
levet, s a gõzös, sárga
pocsolyákon feléd lépeget.
Talán még ma éjjel
végleg hazaérkezek.Fáradtan vakkant a zár.
Te ma éjjel sem vársz.
A bágyadt szürkület
csak nekem oszt magányt.
Derekát átölelem és
vállára hajtom fejemet,
ha így belém szállt szegény,
hát én is mélyen
beléereszkedem.
vissza a fõoldalhoz
vissza a szerelemversekhez