vissza a fõoldalhoz
vissza a szerelemversekhez


Váraljai Kiss József


Kék álmok


Csak mesélnék neked
kéket kék hegyet
suttognék neked rétet
és kacagó kék szelet


Madarak kék röptét
dalolnám el neked
búzavirág sziromágyon
kéket ölelnék kék eget


Verset írnék neked
vöröset kékeket a
világ minden kékjét
álmot és életet


De fakó kékjeimért
kék tüzet adj nekem
a királyi kéket add
halálos kék szemed

 

 


 

 


Váraljai Kiss József

 

Szülõfalumban

 

Szerelem szerenád
szénaillat búzamezõk
zörgõ kukoricaszár
virág füttyös Mecsek
elhagyottan ódon
csókos búvóhelyek
Váralja dombjai
bolyongok köztetek

 

Biccent mereng a
múlt magam vagyok
némán sikít a csend
hát én is mélyen
hallgatok és elnézem
anyám udvarában
mint kergetõznek
a susogó glottgatyás
lila hajnalok

 


 

 

Váraljai Kiss József

 

Talán hazaérek

 

Vége a játéknak,
hazamentek a játékmesterek.
A zsetont a kassza fizeti,
táncosnõ farát a sarokban
markolja valaki,
a pulton szemez velem
egy konyakospohár.

Még egy konyakot fõúr!

Fölhajtom, fizetek, mögöttem
ajtó csukódik szelíden és
magába ásít az éj.

Sétámon egyedül vagyok,
társaim sudár villanyoszlopok.
Feslett cipõm nyeli a bûzös
levet, s a gõzös, sárga
pocsolyákon feléd lépeget.
Talán még ma éjjel
végleg hazaérkezek.

Fáradtan vakkant a zár.
Te ma éjjel sem vársz.
A bágyadt szürkület
csak nekem oszt magányt.
Derekát átölelem és
vállára hajtom fejemet,
ha így belém szállt szegény,
hát én is mélyen
beléereszkedem.


vissza a fõoldalhoz
vissza a szerelemversekhez