SZERELEMVÁGYÓ VERSEK,
MOTTÓK,
MONDÁSOK
EsõcseppSaját versek
Pável István saját versek
Mándy Gábor

saját versek

rozettasaját versek
Gondolkodó saját versei
ÉviZsu gyûjtés:

Weöres Sándor
Baranyi Ferenc :
Porvers

Ariel gyûjtés:Mottó
Juschi gyûjtés:

Bálint Lea
Hecker Antal
Néma Vallomás
Jácintok

Fengsui gyûjtés:Luciano Di Creschenzo
Gyerekszáj
Susi gyûjtés:Óda az ötvenes férfiakhoz

V.Viktor gyûjtés:

 

Szirmai Virág

 

 

vissza a fõoldalra

 

 

Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!

Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett;
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!

(Weöres Sándor)

fel

Baranyi Ferenc

Porvers

Akit egyszer porig aláztak;
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltóság-vesztve igazodni.

Elõtted ember ráng a porban?
Megértem: belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.

Mentséged is van, ha a lelked
bátortalan feddése rádvall:
másokért õrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.

Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdõdet is belepné
a talajmenti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi. . .

Pedig akit porig aláztak -
porig kell azért lehajolni.

fel

Ha játszol: veszítesz. . .
ha nem: nem is élsz!. .
.

fel

Néma Vallomás

Ez csak egy néma valomás
ebben a semmiben
amiben Én vagyok
a sötétség boldogtalan angyala
kinek a végtelen fraktálok
káosz rendjében viszik a koporóját
S mikor a dátok halmaza között
néha feltekintek,
akkor egyedül vagyok.
S tudom, hogy Te is úgy vagy.
De éjmély vallomásom sikolya
szépséged vakitó egópallosán át
megtalál-e sötét magányodban
Téged,
ki benne ugyanolyan magányos
lennél, mint én benned, de
legalább már együtt lennénk egyedül...
Élj bennem, mint én benned
hisz nekem csak Te létezel
csak Téged nézlek
Te vagy nekem a teli Semmi, a Világ
s amit még csak adni
képes általad nekem.
S én tudom, hogy TE EUT úgy
élvezed, ahogy én csak gyönyörködni
képes vagyok benned,
s ezáltal Te úgy uralkodsz rajtam,
ami a legmélyebb szolgálatra kötelez.
Nem igérek semmit.
De mindent adok,
ami Én Te vagyok,
s azt is, ami nem.
Ha úgy akarod.

(nem tudom ki írta)

fel

 

Akaszd ide a magányodat
az elõszoba fogasunkra
s lépj a szobánkba melegedni
és felejtsd el magadra venni
ha elmégy.
(Bálint Lea)

fel

A szeretet nem adó, vagy követelés, mely mögött ott áll a végrehajtó.
A szeretet úgy árad, mint a napfény:
csöndesen és állandóan - egyedül a maga csodatevõ hevétõl.
(Hecker Antal)

fel

Tóth Krisztina
Óda az ötvenes férfiakhoz
R é s z l e t
-------------------
Az ötvenéves férfi mint
lehullott nyárfalomb az úton,
avar, mely lassan gyullad és kékes füsttel ég,
de felsugárzik titkosan, mint kertben ôszi tuz,
és láthatatlan van jelen,
álomban bányalég.

fel

 

Mindannyian egyszárnyu angyalok vagyunk. Csak ugy tudunk
röpülni, hogy átkaroljuk egymást.
/:Luciano Di Creschenzo:/

 

fel

 

A szeretet az egyetlen, mely tékozlás utján gyarapszik.
/:gyerekszáj:/

 

 

fel

Szirmai Virág: A szerelem

Azóta szeretem az õszt. Már nem az elmúlást jelenti, hanem a
kezdetet. Izgalmas felismerésekkel teletûzdelt, átlényegülés kezdetét.
Aranyló napsütésben séta közbeni hallgatni a másik hangját, remegve
figyelni a gondolatfolyamot, s közben beleszeretni a hangba, ami
bármit mond, annyira szép, mert oly sok éven át szomjúhozta a lélek.
Azóta szeretem a fákat. Az erdõ zúgását szemerkélõ esõben,
alkonyatkor hallgatni a vízesés robaját. Barlangban énekelni könnyel
teli szemmel, mert annyira szép rubintos kedden késõ éjjel. Meztelen
lélekkel együtt állni az éjszakában. Megélni fájdalmat, gyönyörûséget,
keserûséget és a méz édességét. Együtt könnyezni, és együtt kacagni
bele a világba szemben a széllel.
Azóta szeretek álmodni. Biztonságban átkarolva. Érezve minden
pillanatban, hogy nem vagyok egyedül. Hogy kincset tartok a karomban
s valaki kincsként õriz engem. Õrzi a kezem, a testem, a lelkem. Ha nem
õrizne, akkor sem mennék el. Soha nem megyek már el.
Azóta szeretem a hajnalt. Amikor dereng a fény és láthatom a kezét,
ahogy simogatva kapaszkodik belém. Jó felébredni, mert folytatni lehet
az álmot ébren is. Azóta a hajnal íze a számban gyönyörû. És szeretem
a könnyeket, mert értem kiáltanak, mert én sírok általuk.
Azóta szeretem a világot. Az embert, a tengert, a vizeket és a
sivatagokat, a hegyeket és a síkságokat. A kék eget és a felhõket, a
nap sugarát és a vihart, esõt és szelet, virágot és a nedves anyaföldet.
Mindent.
S mióta elhagyott, siratom azóta az õszt

fel

Mándy Gábor:
Újévi jókívánságok/: Mándy Gábor:/

Talán nem gondoltad át egészen,
amikor nekem azt mondtad:
"kedves barátom, az új évben
teljesüljön minden vágyad".
Szívem, talán nem vagy tisztában
azzal, hogy ebben a "minden vágy"-ban
te is benne vagy?
Utólag persze teljesen mindegy,
szóbotlás volt-e ez, vagy ígéret.
Én mindenesetre magamnak
téged is megkívántalak.
Velem legyen boldog az éved!

fel

Mándy Gábor:
Újév reggelén

Miért húzódsz el, kedvesem,
miért vagy olyan morc?
Tegnap, a szilveszteri bulin
még minden rendben volt.

Hozzám símultál, testedbõl
delejes erõ áradt,
kezedet fogtam, s bámultam
a nyakad, füled, szádat.

Azóta új évszámot írunk,
új partner kell a tánchoz.
Talán nekem is így a jobb:
ha magadhoz nem láncolsz.

De sajnálom. Ha érdeklõdésed
csak egy kicsivel kitartóbb,
annyi BUÉK után ez az új év
elõször lehetne boldog.

(2004. jan. 1.)

fel

Mándy Gábor:
Negyven nõ

Szerelem nélkül a szex
vajon természetes-e?
Én csak, akibe szerelmes voltam,
azzal feküdtem le.
De ne sajnáljatok: beleszerettem
negyven nõbe.

Ahogy gyengül a szívem, lábam, karom,
már nem leszek szerelmes, hiába akarom.
Memóriám is gyengül. Nem vagyok biztos abban,
hogy azt a negyvenet is jól számoltam...

fel

Mándy Gábor:
Januári jegyzetek, 2004.
..részlet..

* Aki okos, azt szeretjük. De azt nem, aki még nálunk
is okosabb.

* Sok nõnek nem tetszik, hogy annyira odaadó vagyok.
Egy mindent ide-adó férjet szeretnének.

* Szexhirdetés: jó kiállású úr kedvezõ árfekvésû
hölgyet keres.

* Én nem érzem magam férfinak, viszont a nõket szeretem.
Ezek szerint leszbikus vagyok?

* A vadászat férfias sportág. Én nem vagyok annyira
férfias, ezért az én sportom a szoknyavadászat. Több
elõnye is van: a fegyver és a töltény ingyen van, és
nem a csatakos fûben kell hasalni.

* A dzsessz olyan tánczene, amire ülve kell táncolni.

* Jobb egymással kézenfogva táncolni, mint külön-külön.
Jobb összesímulva állni, mint táncolni. És jobb vízszintesen,
mint állva!

* A legutolsó vonat után is van még vonat: a másnap
reggeli. Ezért nem bánkódom, ha valaki elhagy.

fel

 

Mándy Gábor:
Egy szép lassú tánc
(dalszöveg)


Gyere el velem a bálba,
gyere el, gyere már ma!
Felkérlek egy lassú táncra.
Lesz egy szép lassú tánc...

Átölelsz, s én átölellek.
élvezzük ki ezt a percet!
Megmarad bennem és benned
ez a szép lassú tánc.

Senki nem vesz észre semmit,
és mi sem zavarunk senkit.
Köztünk semmi nem történik,
csak egy szép lassú tánc.

Ez a dal sosem ér véget,
elringat engem és téged.
Így múlik el majd az élet -
mint egy szép lassú tánc.

fel

Mándy Gábor:
Választ se várva

Mint a Nap néz fényes csillagára
fenn az égen,
úgy nézlek, büszkén, de fáj a
szívem.
Azt lükteti minden dobbanásra:
szerelem.
Fülig beléd szerettem -
és nem baj, ha hiába.
Szeretlek, választ se várva.

(2004. jan. 5.)

fel

JÁCINTOK

Storm

Ott zene zúg; az éj itt nesztelen,
a virágokból álom-illat száll fel:
én mindig, mindig rád emlékezem,
aludni vágynék, de neked a tánc kell.

S a zene õrjöng, csepp nyugtot se hagy,
a gyertyák égnek, és a vonók sírnak,
táncos körök csukódnak össze s nyílnak,
mindenki lángol; sápadt csak te vagy.

S neked a tánc kell. Nyúlnak már utánad
karok, szived felé; s te engeded!
Látom fehér, ellibbenõ ruhádat,
és lepke-könnyü, gyöngéd termeted.

És árad éji illat édesen,
virágkelyhekbõl álmodóbban száll fel.
Én mindig, mindig rád emlékezem,
aludni vágynék, de neked a tánc kell.

(Eörsi István)

fel

rozetta:
Mi a szerelem?


A szerelem a képzelet játéka.

A szerelem õrült vágy
a mindenségre, a végtelenre,
amit egy másik halandóban
megtalálni vélünk és magunkba zárunk:
ábrándosan, rajongva, féktelenül, vadul
- s úgy hisszük - mindörökre...

--------------------------------------------------------

rozetta:
Látni szeretnélek...


Látni szeretnélek,
és beszélgetni Veled!

Mostanában
- mind gyakrabban -
az jár az eszemben:
tán nem is vagy Te
élõ, hús-vér ember,
csak a képzelet szülötte.

Nem vagy élõ ember
- ki átölelhetne,
s szeretni tudna - ,
csak pár kedves szó,
és néhány jó fotó
a neten, a társkeresõben...
--------------------------------------------------

rozetta:
Szeretnélek...


szeretnélek látni
a hangodat hallani
a kezed megfogni
lágyan átölelni

azután
némán

a szemedbe nézve
forró ölelésben
hallgatni a csöndben
a szívdobbanásod

-------------------------------------------

rozetta:
Õrült nõ


Azt mondod,
õrült nõ vagyok -
nem kellek neked.

Úgy gondolod,
csak õrült nõ lehet,
aki téged szeret.

Igen, õrült vagyok!
Õrülten vágyom rá,
hogy veled legyek!

Attól félsz
belémszeretsz,
s megõrjítelek?!

-------------------------------------------

rozetta:
Ha csak...


Ha csak Rád gondolok,
elmosolyodom.

Ha a hangod hallom,
összezavarodom.

Amikor meglátlak,
a világ megremeg:

Szerelmem, ölelj meg!


fel

még több idézet: http://szerelmesidezet.lap.hu/


vissza a Nett-tett-Helyre